Szobanövények

Erre a növényre még gyerekkoromból emlékszem, gyönyörű szép aprócska, illatos virágai voltak, a  valami 7-8 méter hosszú nyúlványok. időnként meg kellett mosni az egész növényt mert nagyon poros lett, és a 9 méter hosszú folyóson szinte végig el volt terítve. Csak édesanyám tudja mennyit kínlódott olyankor! Aztán egyik évben megtelt valami apró kis akármikkel és hiába próbált meg édesanyám bármit, nem sikerült megszabadulni az állatkáktól. A végén belepusztult sajnos.

Nem is olyan rég sikerült megtudnom a viaszvirága latin nevét is, vagyis hogy Hoya Carnosa, és egy ismerösömtől szerezni egy kb 15 cm hosszú ágat.

Először vízbe ültettem, és vártam türelmesen kb 1 hónapot, de gyökerezni csak nem akart. Utána olvastam, és kiderült, hogy ajánlott egyenesen földbe tenni, így elkerülve, hogy kétszer gyökerezzen, mert állítólag a vízben kinött gyökerek helyett mikor földbe kerül másokat ereszt.

Nagyon sokat vártam a Hoya Carnosa-ra és szép lassan a pusztulás jelei kezdtek mutatkozni rajta. Egyik levelét a másik után dobta el, mignem egy csupasz ágacska maradt csak belőle. Még nem akartam kidobni mert reméltem, hogy valami fog történni, és csodák csodájára egy szép napon egy aprócska levél jelent meg.

Most már van kettő, nagyon pici levélke, remélem hamarosan lesz több is.

A cserép oldalán valami citrus féle magjai voltak beszúrva és bújtak ki.