Szobanövények

A saját növénykéim megvannak úgy ahogy, kicsit többet kéne permetezzem őket, de állandóan elfelejtem. Az öntözéssel rendben lennénk, úgy látszik 2-3 naponta elég nekik az öntözés, addigra épp, hogy kiszárad a földjük.
Na de ami bosszant, az, hogy anyukám például rengeteg növény esetén megtölti az alatta levő tálkát vízzel és soha nem rothadt ki egyetlen növénye sem… bezzeg nálam!!! Néha nem értem ezeket a dolgokat, mert ő egy csomó mindent rendez ahogy jön, ahogy látta volt még a saját anyukájától és a növények köszönik szépen jól vannak… bezzeg én kavics ágyat tettem alájuk, vigyázok, hogy a tálka nem legyen tele vízzel és mégis az ő növények sokkal szebbek mint az enyémek… Na mindegy

Gondolkoztunk azon, hogy mi lehet… talán a remek fényviszonyik, és az is, hogy ő esővízzel locsolja őket! Nem csapvízzel mint én.

Hoztam fotókat is, pár szobanövény és kerti virágok is mert annyira szépek!

Ma véletlen kajtattam a számítógépemen és megtaláltam pár fotót a babérról. Szegényke itt még próbált küzdeni, de sehogyan se ment neki.  Lehet, ha hamarabb észreveszem, hogy tetűs akkor még menthető lett volna, de mire már felócsudtam tele tele volt.  A levelein mindenütt jelentek meg fényes foltok, a hátoldalai csupa dudorok voltak. Vettem mindenféle kencét, de azt is csak óvatosan tudtam használni, ugyanis tél kellős közepe lévén, szellőztetni se lehetett. Nem volt hova kirajkam se nagyobb fényre, mert nem volt fény.

Úgy sajnálom, mert annyira szép növény volt! És olyan gyönyörűen nőtt, hogy már azon kezdtem el gondolkodni mit is kezdek vele ha kinövi a lakást… Erre megoldotta ő a “gondomat”.

Na ime pár fotó a haldokló babérról. Remélem hamarosan lesz másik. Ha nem is hamarosan, valamikor Néhány képen még ott vannak az elszáradt ágak, amit végül levágtam. Ezután röviddel teljes egészében elpusztult.

Eddig tudtam tarka pletykáról, van is nekem olyan, azt hiszem zebra pletyka a neve. De ezen zebra pletykának a hajtásai között megjelent összesen 2, ami tiszta fehér. Vagyis krémszínű, de “ahhoz képest” fehér. Nincs benne semmi zöld. Az egyiket lecsiptem és átültettem egy külön cserépbe. Remélem kihajt és megmarad.

Ha jól tudom, akkor minél világosabb egy növény annál több fény kell neki. Na ha meggyökerezik, akkor télen nagyon kell vigyázzak rá hogy hova teszem.

valami halvány zöldes beütése azért csak van, de a csíkos meg sötétzöld kollegákhoz képest igencsak fehérnek lehet mondnai

Na ez a két növénykével egyelőre nem volt szerencsém. De ami késik nem múlik, és előbb utóbb csak beszerzek még egy egy példányt belőlük. Most néztem meg a képeket és sír a lelkem, mert a babér az egyszerűen csodálatosan szép volt… Az olajfában nem sokat gönyörködtem, mint már említettem, ő azt hiszem megfázhatott… Még megvan, nem volt lelkem kidobni a cserepét, valahol még hiszek a csodába, hogy talán kihajt…

A milyen növényeket szeretnék listájára visszakerült tehát a Babér, az Olajfa, Az oriáslevelű colocasia és a wollemia fenyő…

Egyik kedvencem a Pletyka lett. Tudja a csoda, ez az egyszerű növény, amelyik csak úgy “piócaként”  egy másik növény cserepébe lakva érkezett hozzám. Átültettem a növényt, amire már nagyon rég vágytam, a Colocasia-t, és ott volt két tőnyi, vékonyka zöldecske, amit sajnáltam kidobni.

Most több félém van, ilyen zöld, olyan zöld, volt egy lilásom is, de az nem bírta ki a telet. Közben a zöldből jutott anyunak is, olyan igazi túlélőként mindenhyol csak él és virul. Nagyon kedvelem, bár néha az az érzések, hogy jól meg kéne “tépáznom”.  Hamarosan készülenek képek a többiről is, ez most csak egy tavaly tavasszal a cserépbe dugott néhány tőről készült…

itt látható, hogy honnan “kezdte”

Kezd helyrejönni ez a diffenbachiám. Sajnos a lakás olyan, hogy a téli fényviszonyokat szinte mindegyik nagyon megviseli. Nyáron remekül megvannak, szépen ellaknak a folyosón, de télen mivel az fűtetlen, nem hagyhatok ott semmit. Így bekerülnek a szobába, ahol “természetesen” a fűtőtest az ablak alatt van, így még az egyetlen hely ahol majdnem elegendő fényt kapnának az se felel meg, a nagy hőingadozások miatt.

Ej, amikor meglesz a házam tuti, hogy egy hatalmas ablakos fedett, fűtött teraszom is lesz mellé, ahol télen eltarthatom a virágokat, nyáron meg max valami árnyékolást használva maradhatnak továbbra is… Addig meg viseljük a telet ahogyan lehet

Ő még mondhatni szerencsés volt, és egészen jól viselte a nehéz körülmélnyeket. A másik diffenbachia egészen felkopaszodott és egy hirtelen gondolattal “lenyestem”… Reméltem, hogy alja is teteje is megmarad, de bevallom nem voltam biztos benne.

És szerencsére a cserépben maradt rész is kihajtott:

ha tudom, akkor rövidebbre vágom … de mivel így van, most egy ideig nem “kinozom” a növényt, majd valószínűleg ezt a részt is kettévágom, csak elöbb heverje ki ezt a nyesést.

A “teteje” rész, meg vízben szépen elkezdett gyökerezni…

Ezer esztendeje nem írtam ide. Pedig sokminden történt a virágok között is… Elsősorban végre megérkezett a tavasz (már egy ideje…) és a virágok ismét kiköltöztek a folyosóra. Volt amelyik nagyon megsinylette a telet, volt amelyik nem, és sajnos volt néhány amelyik elpusztult.

Azt hiszem már megfázva hoztam őket haza, mert nagyon hamar kipurcantak a Stephanotis és az olajfácskám.  Őket megsírattam, ugyanis az olajfára már nagyon rég vágytam, nagyon drága is volt, és nem sokat élt mellettem. Ez van, majd beszerzek másikat.

A babér teljesen kipurcant ő is, volt nincs, nagyon megtámadta a tetű és sehogy se tudtam kiírtani. Érdekes nézegettem a többi növényt is, egyiken sincs semmi.

A csodaszép Monsterám repülni akart, véletlenül levertem és darabbokra tört. A letört ágakat átültettem egy külön cserépbe, a megmaradtakat meg vissza a sajátjába. A “régi” növényke elkezdett hajtani egy koróból! Az új növényke meg egy kis levelet nyitogat. Azt hiszem megmarad mind a kettő.

Az egyik diffenbachiam virágzott… és a nagy rohanásban nem fotóztam le. Kár…

Az egyik fikuszom majdnem teljesen ledobta a leveleit. Ficus Natasha-ról van szó, aprólevelű. Most nekifogott friss leveleket növeszteni, úgyhogy valószínűleg szép lassan helyrejön.

A pletykák csodálatosan nőnek.

A hoya amit régebben kaptam kis ágként megfogant és most nekiindult pályafutásának. Szépen eregeti a leveleket. És azóta van “kistestvér”, beszereztem egy más fajta ágacskát.

Hát azt hiszem most hirtelen ennyi. Ezentúl ígérem gyakrabban fogok erre járni és hozok hamarosan képeket is!

Valamennyire hasonlít egy kinyíló félben levú kálához a Colocasia virágja, de jobbanmondva csak emlékeztet. A minap jártam egy patikába, ahol megláttam a gyönyörű szép Colocasiat, meg annak a virágját is. Állítólat nagyon ritkán virágzik “mostoha” körülmények között, és eddig azt hiszem még a botanikus kertben se láttam virágozni… bár nagyon rég voltam! El is kéne látogassak hamarosan a botanikus kertbe is…

Nemsokára megyek ismét arra amerre ez a bizonyos patika van. Fogok vinni fényképezőgépet és lefotózom a Colocasia virágot… Biztos megengedik, mert a patikus néni nagyon büszke volt rá!